A Tiszaroffi Református Egyházközség temploma mindig is a lelki élet alappillére volt. Mint egy bástya, úgy áll itt 251 év óta, ami mindig is kibírta a viszontagságokat, legyen szó az idő pusztításáról, vagy legyen szó a lélek pusztításáról. Még a legkeményebb szívű emberben is egyfajta tiszteletet vált ki, ha megáll a küszöbén. Annak ellenére, hogy a település központjában áll, nem jut már neki központi szerep. Mintha elveszett, eltemetődött volna az emberekben az istenfélelem. Többen megállnak, megnézik, de valami hiányzik. Hiányzik a vágy beljebb lépni, az idős, öreg falakon belülre. A harang csengése még mindig kedves, hívogató, de kevesen hallják meg, pedig még mindig belekiált a tájba, és próbálja összegyűjteni a híveket.
E gyülekezetnek mindig is kincse volt, van és lesz e templom. Mert ez a templom a miénk, reformátusoké, itt élőké. Szeretnénk visszaadni méltóságát, visszaadni elveszettnek hitt, békességet nyújtó légkörét, ahol meg lehet pihenni, ahol tisztán hangzik az Ige, ahol az emberek választ kapnak nehéz kérdéseikre.
Régi vágyunk teljesülne, ha az „EMVA-Vidéki örökség megőrzése” néven meghirdetett és beadott pályázatot sikerülne megnyerni, és ha a magunk erejéből nem, de legalább pályázati pénzeszközök bevonásával teljesen megújulhatna templomunk. Teljesen új kupolát kaphatna, a torony teljes külső és belső rekonstrukciója megvalósulhatna, új toronyórát, térburkolatot, torony-megvilágítás kaphatna, a templomtest is külsőleg megújulhatna, valamint bent lenne padfűtés, valamint felújított karzatok és orgona. Persze mit sem ér mindez, ha nem lesz, ki a padokat megtöltse… Újra az idő martaléka lenne, ha hiányoznának a jólelkű, áldozatkész, hittel és reménységgel élő tagok.
Szeretettel kérem a kedves testvéreket, hogy ha kedves volt ez a templom a számukra, jöjjenek el, legyenek részesei azoknak az áldott alkalmaknak, amelyek Isten Igéje erejével ma is, - mint egykor - hitüket, reménységüket, szeretetüket akarják erősíteni. Szeretettel várjuk a testvéreinket!